|
|||||||||||||||||
| Az egyesületről: referenciák, eddig lebonyolított pályázataink, történetünk, az alapszabály... | |||||||||||||||||
| ELŐADÁSOK Vállaljuk ismeretterjesztő, figyelem-felkeltő előadások megtartását önálló programként vagy más rendezvények részeként, nagy képanyaggal. TÉMÁK: A moldvai csángók Romániai ortodox kolostorok Az erdélyi szászok Kapcsolat: info@szomszedvarak.hu 20 494 4126 Közép-Európa ONline írások és képek Közép-Európáról A piros és a kék útlevélről - beköszöntő helyett Közép- és Kelet-Európa a rendszerváltás után átmenetileg kissé kiment a divatból. Régebben kétféle útlevelünk lehetett: egy piros, amivel a baráti, népi demokratikus országokba (Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária) lehetett utazni, meg egy kék, amivel Nyugatra, de oda csak három évente egyszer mehettünk. Vagy egyszer sem. Így a piros útleveles országok kézenfekvő uticéljaink voltak nyaranta, és Drezdában, Varsóban vagy Prágában tömegesen bukkantak fel farmeres, hátizsákos magyar fiatalok. Hozzánk pedig a csehek, keletnémetek, lengyelek jöttek, a Balaton minden nyáron megtelt. Különben mindenki kitűnően érezte magát. Ismerősek voltak a játékszabályok, és a hatóságok is mindenhol elnézőbben kezelték, ha egy külföldi csavargott az országukban, mint amikor saját polgáraik próbálkoztak ugyanezzel. Aztán a rendszerváltás után természetesen a Nyugat felé fordult a figyelem. Később kinyíltak a határok, és mi magunk is a Nyugat lettünk, más korábbi szegénylegényekkel együtt. Ezzel együtt nem kéne kihagyni a menüből a régi célpontokat. A volt szocialista országok közössége ugyan politikai kényszer hatására jött létre, de az emberekben létezett egyfajta szolidaritás és a közös rendszerrel szembeni cinkosság. Hasonló neveltetésben volt részünk, és jól megértettük egymást. Kedvet szeretnénk csinálni Közép-Kelet-Európához, ezért tesszük közzé ezeket az anyagokat. Mások írásait, képeit is szívesen fogadjuk. Korábbi programjaink Csángóföldi táborok  Csereprogram marosújvári diákokkal PHARE-program 2003-ban |
Cikkek, vélemények Románia és az anyafarkas Sok romániai városban láthatjuk a Romulust és Remust szoptató anyafarkas szobrát. A hivatalos Románia ezzel is hangsúlyozni kívánta a román nép Rómához kapcsolódó hagyományait, örökségét. 
(Még a második bécsi döntés – 1940. augusztus 30. – után Erdélyben berendezkedő magyar hatóságok is vásároltak anyafarkast! Kolozsváron az immár magyar városvezetésnél jelentkezett ugyanis egy szobrász, és elmondta, hogy az előző vezetés rendelt tőle anyafarkas-szobrot, mostanra készült el vele. Mi legyen immár a szoborral? Kifizetik-e a magyarok, amit Kolozsvár város korábbi, román vezetése tőle megrendelt? A magyarok kifizették...) Az anyafarkas mindenesetre következetesen jelen van a romániai városokban. De nem csak az a kérdés, hogy van-e tudományos alapja annak, hogy kitették őket. Nem csak az a fontos, hogy valójában a román nép rokona-e a római birodalom dicső polgárainak, örököse-e a birodalom kultúrájának. A szobor, mint minden nemzeti szimbólum, üzenet, kifelé és befelé egyaránt. A városokban lakóknak, az átutazó idegeneknek, mindenkinek. Románia felvállalja ezt az örökséget, kapcsolódik ehhez a kultúrához, és nem kér a barbár keleti népség szerepéből. Innen nézve a szobrok egy átgondolt politika megnyilvánulásai. A szomszédvárak és a történelem terhe 1982-ben a Sevilla-i futballvilágbajnokságon, a német-francia mérkőzésen történt, hogy Harald Schumacher német kapus egyszerűen kiütötte a tiszta gólhelyzetben lévő francia csatárt, Patrick Battistont. Battiston éppen gólt fejelt volna (legalábbis nagyon úgy tűnt), amikor a világklasszis Schumacher a labda helyett teljes erővel a csatár arcába öklözött. Battistont hordágyon vitték le a pályáról, Schumacher pedig ártatlanságát bizonygatta. TOVÁBB |
 Pécs és Baranya vármegye régi képeslapjai  KÖNYVEK   Megrendelhetők e-mailen vagy telefonon is! CD-ROMOK    |
|||||||||||||||